1. fejezet

,,Ha itt nem félsz, nem is vagy ember."

-Alby

Rebekah szemszöge

Egy liftben ébredtem. Egy lány is velem volt. Felálltam, majd segítségért kiabáltam. A lift kezdett megtelni fénnyel, és emberek hangját hallottam fentről. Bár hideg volt, homlokomon izzadtság cseppek gyöngyöztek. Erős olajszag terjengett, a fogaskerekek nyikorogva lendültek mozgásba. Kinyílott a felvonó teteje, és megláttam az embereket.

-Ez két lány! – szólott az egyik szőkés fiú. – És két hónapnyi élelem!
-Két hónapnyi? Ez azt jelenti, hogy...
-Pontosan azt, Chuck. Nem jön több étel. Newt, te hozd azt a lányt amelyik fent van,  Minho, te pedig azt amelyik eszméletlen.
Úgy néztek engem, mintha valami csoda lény lennék. Félhosszú vörös hajam be volt fonva, úgy terült el a jobb vállamon. Egy hosszú, barna nadrágban, és egy világos zöld felsőben voltam. A szőke fiú, akinek ezek szerint Newt a neve, a kezét nyújtotta, majd kihúzott a felvonóból.
-Hol vagyok? – körbenéztem, majd hallva saját hangom kissé meghátráltam. Hatalmas falakkal voltunk körbevéve, nem sokkal messzebb volt egy erdő.
-Üdv a tisztáson! – mosolygott rám a fiú.
Ismét körülnéztem, szívem hevesen vert. Nem állt az utamba senki, így futásnak eredtem. Egyből hárman is utánam indultak. Izmaim megfeszültek futás közben, s csak az járt a fejemben, hogy futnom kell, amég csak bírok.
-Nézzétek hogy fut! – hallottam magam mögül egy fiút. – Mintha futár lenne.
Newt rámugrott, így elestem, pedig egy karnyújtásnyira volt a kijárat.
-Nem mész sehova, bökött! – hallotam ismét az egyik fiú hangját.
-Ahj, fogd már be, Gally. – sopánkodott Newt, majd felállt, és felsegített. Egy újabb, talán tizenhét éves barna bőrű fiú lépett oda hozzám. Pólója átizzadt, földtől volt mocskos.
-Alby vagyok. – kezet nyújtott, valószínűleg azt várva, hogy kezet rázzunk, én azonban csak félrefordítottam a fejem. – Most későn jött a doboz. A futárok nemsoká visszaérnek. Newt, addig is keríts neki egy ágyat, és bírd rá, hogy pihenjen kicsit! Te pedig – fordult újra felém – ne próbálj meg újra megszökni, világos?
Newt bólintott, majd rámmosolygott. A többiek eliszkoltak, mentek készülődni.
-Newt vagyok, zöldfül. – ő is kezet nyújtott. Sokkal rokonszenvesebbnek tűnt, mint Alby. Megráztam a kezét. – Személyedben kihez van szerencsém? – továbbra is mosolygott. Elgondolkodtam. Mi is az én nevem? R-re... ez az! Megvan.
-A nevem Rebekah.
Elvigyorodott, majd elvezetett egy kis kunyhóhoz, kinyitotta előttem az ajtót, én pedig belépdeltem a kis faházba.
-Az ott a te ágyad, zöldfül – mutatott egy kis fabotokból összetákolt fekvőhelyre. – Nyugodtan aludj, nem lesz semmi baj. Mivel most későn jött a doboz, Alby csak holnap fog körbevezetni.
Bólintottam. Leültem, majd elfeküdtem a kis tákolmányon. Newt kiment a kis házból, nem sokkal később pedig elnyomott az álom.

-Majd én felkeltem azt a bököttet! – kiáltotta Gally.
-Ne, hagyd, had aludjon! – hallottam meg Newt hangját is. – Gally, ha megpróbálod felkelteni, én...
-Te mi? – gúnyolódott. Kinyitottam szemeim, felkeltem az ágyból, majd gyorsan az ajtó mögé bújtam. – Nem aludhat az örökkévalóságig, már Alby is szólt, hogy keltsük fel! – ahogy egyre közeledtek fokozatosan hangosodott lépteik zaja. Kicsapódott az ajtó, majdnem engem is fejen vágva. – Kelj fel, bökött!
Newt is belépett a kunyhóba.
-Hova tűnt?
-Ne mond, hogy nem zártad rá azt ajtót! – szitkózott a fiú. – Hogy lehettél ekkora barom!?
Newt hátrapillantott az ajtóra, s amint észrevette az ajtó mögül kikandikáló egy rakoncátlan vörös tincsemet elmosolyodott. Észrevett.
-Szólj Albynak, hogy mindjárt megyek, de ne szólj neki a történtekről! Biztos hamar előkerül a zöldfül.
-Felőlem! De ne feledd, te vállaltad érte a felelősséget, szóval te fogsz bűnhődni ha nem kerül elő!
-Tudom a kötelességeim. Azonban nem ártana visszamenned a másik lányhoz, bizonyára már ő is felkelt.
-Rendben. Megyek, szólok Albynak, aztán felkeltem a másik hétalvót. Addig te keresd elő a bököttet!
Gally távozott, majd Newt becsukta az ajtót.
-Szia, zöldfül.
-Miért hív zöldfülnek? – kérdeztem kissé zaklatottan. Rémálmom volt, s ennek árulkodó jelei is megjelentek rajtam. Pihegtem és izzadtam, amit Newt is észrevett.
-Mindegy. Jól aludtál? – tekintetéből sütött az aggodalom.
-Nem éppen, de ez most mellékes. Mi van azzal a másik lánnyal? És mi az, hogy vállalta értem a felelősséget? Hisz' én nem vagyok senkije Önnek.
-Szerintem inkább tegeződjünk, zöldfül – vigyorgott. – És ez azt jelenti, hogy felelősséggel tartozom érted, így bármi rosszat teszel, vagy mondasz, rajtam csattan az ostor. Szóval, kérlek ne csinálj semmi rosszat, jó, hugi? – biccentett aprót, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
-Hugi? Nem vagyok az Ön- akarom mondani a te húgod. Legalábbis nem valószínű, de semmi másra nem emlékszem, csak a nevemre. – dörzsölgettem homlokomon azt a pontot ahol megpuszilt.
-Nem baj. Én húgomként foglak szeretni, és éppen ezért vállalva a szerető báty szerepét én felelek érted.
-És az a másik lány? Vele mi van? Felkelt már? – zúdítottam a kérdéseket Newtra.
-Jól van, nem kell aggódnod érte, Gally gondját viseli. Azonban most velem kell jönnöd, hogy elvigyeleg a tábortűzhöz. Benne vagy, zöldfül?
-Benne – mondtam, majd azzal elindultunk a tábortűzhöz.

-Csak előkerültél, bökött! – hallottam meg Gally hangját.
-El sem tűntem – mosolyogtam.
-Végig ott volt az ajtó mögött, te sügér – vigyorgott Newt a fiúra.
-Egy magad fajta sügér csak ne sügerezzen itt nekem!
-Mi a baj, sügerek? – lépett a két fiú közé Minho. – Valami gáz van?
-Nincs semmi, csak ez a sügér lesügerezett – biccentett Gally a fejével Newt felé.
-Ő nem sügér! – álltam oda a fiú elé.
-Gyerekek, én mindjárt lehidalok! A bökött védi a sügért, mekkora csetepata lesz ebből!
-Gally, magadnál vagy? – jött oda hozzánk Alby is. – Nem szoktál így beszélni. Embereld meg magad, és menj, szórakoztasd az embereket egy kicsit! – mutatott a fiú egy kis homokos területre. Gally bólintott, majd odaállt a tábor közepére.
-Ki mer kiállni ellenem? – vigyorgott a többiek képébe.
-Én kiállok ellened – mosolyogtam a fiúra.
-Zöldfül, ez nem jó ötlet, Gally szét fog tépni téged! – tette kezét aggódóan a vállamra Newt.
-Állok elébe.
------------------------------------------
Hejho, Tiszttársak!
Ez lett volna az első fejezet, Rebekah szemszögéből. Nemsoká feltöltésre kerül majd a második fejezet is, addig is
ölel titeket: Rebeka&Réka.